Színes történetek 1. rész: Színes alapok

Színes világban élünk, még ha olykor szürkének is látunk mindent.
A rózsaszín köd csak a szerelmesek számára adatik meg. Aki ezt nem tapasztalja meg, azt eszi a sárga irigység. Az életben semmi sem fehér vagy fekete; a szürkének is legalább 50 árnyalatát ismerjük. Aki kéket mutat, de zöldet fest, vörös posztó a mások szemében. De őszintén: pontosan mik is a színek? Lila gőzöm sincs! Ezért gyorsan fessük újra a képet!

A színekről feketén fehéren

A színek a látható fény (elektromágneses hulám) körülbelül 380-760 nm közé eső részét jelölik, amelyek összetevőinek hullámhosszától és azok intenzitásától függően eltérő fiziológiai érzetet, színérzetet keltenek agyunkban, s csak a látással kapcsolatban értelmezhetőek; megfogni, illatolni nem tudjuk őket. A Föld légköre a teljes elektromágneses spektrumból ezt a közel 380nm-nyi szakaszt engedi át leginkább, ezért ezen bolygó élőlényeinek java része, az ebbe a hullámhossz-tartományba eső színeket érzékelik.

A színek “eredetén” már az ókor filozófusai is elmélkedtek. Arisztotelész azt állapította meg, hogy a fehér fény a legtisztább, az a kiindulás. Minden más, amit színesnek látunk, valamiért megválozott állapotba került. S az emberek többsége ezt el is fogadta, tényként kezelte évszázadokon keresztül.

Azonban, mikor felkapcsolódott a világosság az emberek fejében, gyorsan bepótolták a színekkel kapcsolatos tudományos tények megismerését pár évtized, évszázad alatt.

Newton óta tudjuk, hogy a fehér fény a legösszetettebb, amit prizmával összetevőire bonthatunk. Az így kapott, úgy nevezett spektrumszínek találhatóak az eső után az égen megjelenő szivárványban is. Nevükön nevezve: Vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya.

Az utóbbi közel 400 évben a színekkel kapcsolatos ismereteink jelentősen gazdagodtak. Ma már tudjuk, hogy a tárgyak, fizikai értelemben színtelenek. Csupán a felületükről visszaverődő fényhullámok keltenek különböző színérzetet agyunkban.

Hihetetlen színek

Bár látjuk, értjük a színeket; jelentést is kapcsolunk hozzájuk, gyakran érezhetjük becsapva magunkat. Hihetünk egyáltalán a szemünknek? Türkizkék vagy tengerzöld valami? Hol a határ? Ki határozza meg? Zöld pulóverben zöldnek, kékben kéknek látjuk saját szemünket is a tükörben. De ha mi nem, akkor ki legyen tiszában saját szemszínünkkel?

Bármilyen úton, bármilyen módszerrel is állítunk elő színeket, a szemünk mindegyiket azonos mechanizmus mentén dolgozza fel, s agyunk ugyanolyan módon érzékeli azt. Vagyis mindegy, hogy a füvet, egy smaragd követ vagy a jelzőlámpát nézzük, a zöld szín tartományába eső hullámok zöld színérzetet fognak kiváltani bennünk.

Azt azonban mindenképp fontos észben tartanunk, hogy a színeket csak szűk tartományon belül érzékeljük közel azonosan; a színérzékenysége eltérő az embereknek.

A színek világa

A színek lényegében absztrakciók, az agyunk detektálta érzetek. Rendszerezésük mégis több szempontból hasznos tevékenység. A színrendszereket ábrázolhatjuk kétdimenziós színkörben, háromdimenziós gömb, kettőskúp vagy más geometriai alakzat felületeként.

A színek komolyabb rendszerezésének mára hagyománya alakult ki. Legtöbbjük hengerkoordináta-rendszerben ábrázolja őket. A rendszerek hasonlóak, de a színek  elnevezéseibe, a főszínek számában eltérhetnek. Ugyanakkor mindegyik célja az árnyalatok legpontosabb leírása a legegységesebb érzékelhetőség érdekében. Nemzetközileg elismert színrendszerek: Ostwald, Munsell, NCS (=Natural Colour System), Coloroid (magyar fejlesztés), illetve ezen kívül még számos kutató dolgozott ki kevésbé közismert színrendszereket.

A jól ismert Pantone és RAL “színrendszereket”, azok gyakorlati alkalmazásuk miatt festékrendszereknek nevezik a szakavatottak.

A színeket három alapvető tulajdonság mentén jellemezhetjük: színezet, telítettség, világosság.

A színezet adott árnyalat fő jellege; valamelyik tiszta színbeli (piros, sárga, zöld, kék) karakterét adja meg. A színérzet egyik paramétere (telítettség és világosság mellet), amit az elektromágneses hullámhossz határoz meg. Ide tartoznak a vörös, narancs, sárga, zöld, kékeszöld (türkiz), kék, lila, bíbor (vagyis a spektrum színek) és a bíbor színezetek. A fehér, fekete és szürkén kívül mindegyik szín rendelkezik színezettel, ami által besorolhatóvá válnak a spektrum valamelyik eleméhez.

A telítettség arról ad információt, hogy adott árnyalat egy tiszta színhez vagy a szürkéhez (akromatikus szín) esik-e közelebb, mikor érzékeljük, vagy a színezetéhez. Tehát a színnek a vele azonos világosságú szürkétől való különbsége.

A világosság arról tájékoztat bennünket, hogy adott árnyalat a fehérhez vagy a feketéhez áll-e közelebb. Ezen a ponton fontos tisztázni pár fogalmat is:

• Akromatikus (Semleges) színek: Csak a világos-sötét dimenzióban módosulhatnak. Ezek a fehér, fekete, szürke.
• Kromatikus (Tarka) színek: Az általános színárnyalatok, melyek mindhárom tulajdonság szintjén (színezet, telítettség, világosság) képesek változni. Ezek rendelkeznek színtartalommal.
• Árnyalatnak hívjuk az azonos színezetű (megegyező főszínű), de eltérő világosságú és telítettségű színváltozatokat. Ezek “árnyalt”, nem tiszta színek.

A színkör egy színezett skála, amiben a spektrum (napfény színei) és a bíbor árnyalatai vannak megfestve. A bíbor az ibolyakék és a vörös keverékeként hozható létre. Mivel nem része a napfénynek, ezért virtuális hullámhosszal írják le, ezzel bezárandó a teljes színkör (színkerék= color wheel). A teljes színkörben nem küönböztetünk meg fő- és mellékszíneket; ez a színek demokráciája.

Nagyon érdekes kipróbálni egy a komplementer színekkel való játékot! Az egymástól 180 fokra elhelyezkedő (a színkeréken egymással szemközti) színek egymás komplementer (kiegészítő) színei. Például a kék és a narancs egymás komplementerei. Ha sokáig nézünk erős kék színt, majd fehér felületre tekintünk, narancs színt fogunk “látni” . Nem csalás, nem ámítás, csak érzékcsalódás!

Színes társadalom: a bőrszínek rendszere

Az emberi bőrszín változatos. Elsősorban a genetika, az Egyenlítőtől való távolság, az UV-hatás, a bőr pigmentáltsága határozzák meg bőrszínünket, de az adott évszak, ruházatunk, a szabadban töltött idő is befolyásolják azt.

A bőrszíneket hasonló szempontok szerint lehet csoportosítani, mint a színeket általában: 

• Világosság
• Hideg-meleg
• Telítettség

A világosság alapján megkülönböztethetünk világos (mint Hófehérke), közepes (mint Julia Roberts), középsötét (mint Jennifer Lopez), sötét (mint Naomi Campbell). Ez a 4 kategória azonban még 5-5 alkategóriára osztható, így összesen 20 bőrszín-világossági fokozatot különböztethetünk meg.

A hideg-meleg bőrszín besorolásánál viszont már nem csak a pigmentáltság mértéke, hanem a szemek, haj és ajkak színe is meghatározó szerepet játszanak.

Egy komplexebb kategorizálás a sokat emlegetett évszakok szerinti besorolás. Ez alapján megkülönböztethetünk Tavasz, Nyár, Ősz és Tél típusú embereket. Éles határvonalat, természetesen itt sem lehet húzni. A kérdésre, hogy kihez milyen színek, árnyalatok illenek, nehéz egyértelmű, univerzális választ adni, de az évszakok szerinti kategorizálás támpontként szolgálhat. Az biztos, hogy a ruhadarabok közül kiemelt jelentőséget élveznek a kendők, sálak, ugyanis ezeket hordjuk a legközelebb arcunkhoz, fejünkhöz, amin a többi arctónust meghatározó elem (haj, ajkak, szemek) is elhelyezkednek.

A Tavasz típusú emberek világos arcszínűek, gyakran barackrózsaszín vagy bézs tónussal telítődve, s jellemző a szeplők megjelenése. Általában szőkék, de legalábbis a szőkével rokon színezetű a hajuk. Szemükre a hideg, tiszta színek: zöld, türkiz, kék és árnyalataik a jellemzőek. Számukra a stílustanácsadók a pasztellszínek viselését, mint babarózsaszín, -zöld, -kék, barackszín, halványlila, törtfehér ajánlják. A feketét és tiszta fehéret inkább hanyagolják.

A Nyár típusba a telített tónusú, világos, rózsaszín-bézs bőrszínű emberek tartoznak, akik bőre szereti a nap sugarait, s inkább barnulnak, mint leégnek. Hajszín szerint találhatunk itt a hamvasszőkétől kezdődően, a barna minden árnyalatával megkoronázott, de még vöröses loknikkal is tündöklő hölgyeket, férfiakat is. Szemük színe nagyon változatos lehet: kék, kékeszöld, zöldesszürke, zöldesbarna. Szinte minden szín jól áll nekik: az élénk színek feldobják őket, az erős árnyalatok kiemelik szépségüket. Viseljenek bátran erős vörös vagy pasztell lila sálakat, jól fognak kinézni. Ha ékszerre kerül a sor, érdemes az ezüstöt előnyben részesíteni, mert az arany sápaszthatja viselőit.

Az Ősz kategóriába jellemzően a vöröses, gesztenye- vagy sötétbarna, vörösesszőke hajkoronájúak tartoznak, akiknek arcbőre is meleg tónusú. Jól áll nekik az arany és a meleg színek általában. A szemük is ehhez igazodik: barna, borostyán, olykor zöldesbarna, esetleg tisztazöld, türkiz színűek. A napozással csínján bánjanak, mert hamar leéghetnek. Viseljenek földszínű, krém, törtfehér, narancs, sárga vagy akár barackszínű kendőket a nap sugarai ellen!

A Tél típusúak közé tartozik Hófehérke is! Fekete, de legalábbis sötét haj, fehér, porcelánszerű arc, élénk ajkak; kék, zöld, szürkés, esetleg sötétbarna szemek jellemzik. A fekete, fehér végre az ő színeik, ahogyan az éles színkontrasztok is. Viseljenek ilyen sálakat arcuk tónusainak kiemeléséért!

A színek világa gazdagabb, mint elsőre tűnhet. Ezzel az árnyalatnyi ismertetővel betekintést nyerhettünk a színek rejtelmeibe, de teljes megismerésük még érdemel jópár hasonló terjedelmű írást. Hamarosan folytatjuk a mesét!